Hány éves is a kapitány? Az enyém speciel 61 lesz áprilisban, de most nem Ő a téma.
Hanem az, hogy miért is nem vállalják fel az idősödő társkeresők a korukat?
1. Simán csak hazudós az illető. Van egy pszichológiai háttere persze, a meg nem történné tevés, a tagadás. Ha eltitkolom, akkor az nincs is. Segítségre szoruló inkább, mint nevetséges ez a fajta viselkedés. Hiszen melyik 10 évét tagadná le egy boldog ember? Ez sima ügy úgymond. Pszichológusoknak kéne, de plasztikai sebészek jól megélnek ezekből az emberekből. Hosszú, nagy ívű, bizalomra épülő kapcsolatot hazugságra építeni persze nem lehet, így ezek a társkeresések illetve a kapcsolatok nem lesznek komolyak.
Ez főleg 50 körüli nők és 70 körüli férfiak esetében dívik.
2. Nem is a kor eltitkolása, hanem vágy a fiatalabb partnerre. Valós szociális igény, nem is alaptalanul.
Amikor elkezdtem hosszú évekkel ezelőtt társközvetítéssel foglalkozni, meglepődve tapasztaltam, hogy az ötvenes korosztály fiatalabb társat szeretne. Mind a férfiak, mind a nők. Az 5-10 év az minimum, de a 15-20 év elvárt korkülönbség sem volt ritka. Férfiak esetében “természetes”, hiszen ez volt eddig társadalmilag az elvárás. De a nőknél ha rákérdeztem miért, az volt a válasz, én nem annyinak nézek ki, nem annyinak érzem magam, mint a más 40-50-60 éves.
Még az életben nem mondta egy ember sem, hogy x vagyok, de dobjunk rá egy tízest, mert engem nagyon megcincált az élet!
Van az agyunkban jól bevésődve gyerekkorunkból egy kép a szüleinkről, nagyszüleinkről. Ők hogy néztek ki 40-50 évesen. Az én nagymamám például 40 évesen lett nagymama. Szült 9 gyereket abból 7-t felneveltek. Akkor volt a legkisebb gyereke 9 hónapos, amikor anyukám 20 évesen megszülte a bátyámat. Így 50 évesen sejthető hányszoros nagymamaként üzemelt.
Vagy édesanyám korosztálya, Ők 15 évesen a háború után már dolgoztak. Álltak a gép mellett az iparban, vagy kinn a földeken a mezőgazdaságban. 20 évesen kezdtek szülni, 55 évesen nyugdíjba mentek. Általában ebben a korban lettek nagyszülők.
Azután itt van a mi generációnk. (54 éves vagyok.) Még 11 évet kell dolgozunk a nyugdíjig. (Ami csak nevében lesz díj, de túl sok pénz nem feszül mögötte.) A munkahelye sok embernek nem biztos, a jövedelme még bizonytalanabb. Állandó mozgásban kell lenniük, akár külföldön kell munkát vállalniuk, akár vállalkozniuk kell. Folyamatosan tanulniuk kell, át kell képezniük önmagukat. Ez mind munkahelyi, mind saját elvárás. Nem frázis az élethosszig tartó tanulás. Ha vannak is unokáik, már egyre kevesebb, hiszen gyerekük is kevesebb van, mint a nagyszüleiknek volt. Nem feladatuk az unokák nevelése. Sokkal gyorsabban, fiatalosabban kell élniük, mint a szüleiknek, hiszen egészen más az élettempó, a társadalmi elvárás.
Az emancipációval eltűntek a hagyományos szerepek. Már csak nevében a férfi a családfő, a valóságban kimondva, vagy kimondatlanul, bizony az, aki a több pénzt teszi le a közös asztalra. Mára pedig minden megvásárolható. Valamilyen szinten még az érzelmek is.
Volt egy ötvenes jól szituált vállalkozónő ügyfelem. Csinos, sportos, biztos anyagi háttérrel. Ő mondta, hogy neki nem kell a korosztálya, aki vagy alkesz, vagy egészségileg lepukkant, vagy nincstelen, vagy lusta. De könnyen elképzelhető, hogy ugyanannak az embernek 30 éves kiadását még nem tartja annyira megvetendőnek. Azt gondolja a 30-as élet császárról, hogy jó a teste. Igaz szeret inni, de ki nem az ő korában, igaz nem dolgozik, de van nekem elég, megengedhetem magamnak, hogy eltartsam. Költözzön hozzám szegény, ne kelljen annyit utaznia, ha megkíván. Engem, vagy a pénzemet imádja, ami mindegy is. Majd mellettem megkomolyodik. Ezt kívülről mindenki enyhén bizarr helyzetnek gondolta, de neki belefért, bevállalta. Elég rövidre sikeredett a románc.
Az 50 éves üzletember, aki ennek a nőnek az ideális korosztálya, párja lehetne, nos ő is maximum 30-as korosztály női közül fog válogatni. Ugyanezen indokok miatt. Jól megy a kocsijához, meg a beosztásához a szép fiatal nő.
Mindkét esetben, az ötvenesek részéről alapvetően nem a pénz a legfontosabb, hanem a szex. Annak az illúziónak a megélése, hogy törvények felett állónak képzelheti magát, akire nem vonatkozik az idő múlása, a fizika törvénye.
3. Ezenkívül megfigyelhetünk tipikus élethelyzeteket. A kapuzárás előtti pánik például rendkívül gyakori. Mind férfiak mind nők esetében. Valamilyen szinten egy egészséges, meglévő társkapcsolatban is előfordul. Hajlamos mindenki egy bizonyos korban bepánikolni, megijedni a betegségtől, öregségtől, elmúlástól. Ha ehhez a traumához, miszerint múlik az idő a fejünk felett, még társul egy párkapcsolati probléma, vagy csak nem tudja megbeszélni az egyén a társával a benne feszülő gondokat, hamar talál gyógyírt egy fiatalabb emberben. Illetve csak hiszi, hogy gyógyírt talál. Szép álom, amiből nagyon rossz lesz felébredni.
Nincs konkrét ideje, de általában kerek születésnaphoz köthető. Minden bizonnyal hormonális okok is közrejátszhatnak, mert helyből normális emberek lesznek olyan hülyék, mint más nekifutásból. Van akinek ez a 40. életév, van akinek egy hirtelen felbukkanó betegség, de leggyakoribb az 50. év. Az vízválasztó szerűen működik. Fél évszázad! Kimondani is borzasztó. Illetve, 4 év után már nevetek rajta, de engem is letaglózott annak idején. Van olyan ismerősöm, akinek 66 éves korában “ment el az esze”. Az egész környezete csak értetlenül nézi, hogy 30 évnyi házasságot, rengeteg pénzt eldobva magától, a feleségétől alig fiatalabb, és mérhetetlenül buta titkárnőjében látja a jövőjét.
Amit még megfigyeltem, hogy teljesen mindegy a felkészülés. Nem lehet ráhangolódni. Igaz akkor nem is pánik lenne a neve! Hiába mondja a 49 és fél éves, hogy engem nem érdekel, az csak egy szám, engem nem zavar. Aha, persze! Amikorra 50 és fél lesz addigra egészen másként fogja gondolni!
Következőben megvizsgálom a másik oldalt. A fiatal férfi idős nő, és a fiatal nő idős férfi felállást a fiatal szemszögéből.
www.barsonykanape.hu
Puszi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: