Tegnap fagyasztót olvasztottam, és hűtőt takarítottam idehaza. Találtam benne még egy nagy zacskó 3 kiló körüli tavalyi 2013-as meggyet, amit bátyáméktól kaptam.
Na akkor ezt nem teszem vissza, gondoltam, hiszen jól jön a magja az ideihez, aminek őrültje lettem.
Annyira várom már az első kisunokámat!
A meggymagból is neki fogok mindenféle gyógypárnát, dísztárgyat, játékot készíteni.
Egy mély tálcába tettem a zacskó meggyet. Mára rendesen kiolvadt, és jól össze is esett. Alatta a tálcán állt a meggylé. Onnan kezdtem el kimagozni közvetlenül az 5 literes fazékba.
Boldi ott sertepertélt körülöttem, ránézett a meggyre, és nem ismerte fel.
-Anya mi ez a ráncos plöttyedt valami?
-Meggy, kisfiam a hűtőből.
-Ilyen?
-Hát, ja! Látod én is így néznék ki, ha csak a levemet ereszteném, és nem építeném az izmaimat.
Vizuális alkat a gyerekem, mert jót kacagtunk rajta.
Le akartam fényképezni, de olyan illúzió romboló látvány volt, hogy nem való ilyen szép pozitív könyvbe!
Most meg leírom ma hogy készítettem a meggylevest. Azért írom, hogy ma, mert én soha nem szoktam receptek alapján megadott mennyiségből dolgozni. Engedem a jobb féltekémet alkotni, meg különben is azt szoktam beletenni, ami itthon van. Így mindig tudok meglepetéssel szolgálni a kosztosaimnak.
Tehát a mai meggylevesem:
A kiolvadt meggylevet beleöntöttem a fazékba, és hozzámagoztam a meggyet. Ja ez már volt! Mindegy!
Felengedtem vízzel. Tettem bele nyírfacukrot, (keveset, nehogy fosika legyen a vége!), fahéjat, és szegfűszeget. Elkészítettem a habarást. Ez fél liter 10%-os főzőtejszínből (bocsánat doktor Szendy és Almira! Most ne figyeljetek paleosok!) és 3 evőkanálnyi zabpehely lisztből állt. Már készültem volna beleönteni, amikor érdekes kis fehér izéket láttam a lé tetején úszkálni.
-Na bakker ez tele van kukaccal!
Akkor elkezdtem őket lehalászni. Először kiskanállal, azután pici lyukú szűrővel. Hát nem volt valami haladós, mit ne mondjak! Hármat kivettem kettő visszaúszott, míg a negyedikért nyúltam. Illetve dehogy úszott, hanem lebegett. Mert, hogy hibernáción átesett példányok voltak. Ha nem így lett volna gyerekjáték az eltávolításuk. Élő állapotban csak bele kell tenni a gyümölcsöt a vízbe, ezt a kukacok egyből fulladás általi halál fenyegetettségének élik meg és kimenekülnek a víz felszínére. De ezek csórik már menekülésképtelenek voltak. A legközelebbi találmányom a döglött kukacmágnes lesz bizisten.
Amikor már szerintem majdnem mindet kiszedtem, csak behabartam. Még öntöttem hozzá egy kis (fél liternyi) rumaromás tejet. Így biztosítottam hogy a meggylevesem is magas fehérje tartalommal bírjon, és nem csak a kukacok szétfőzése által!
Ezt a fajta ténykedésemet nem látták ám a családtagok! Igaz a bakterház óta behunyt szemmel is tudunk falatozni, így jóizűen megettük.
A mai meggymagot meg hozzásoroltam az előző turnushoz, és együtt várják jobb sorsukat, a beteljesülést!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: