Ez a meggymag botrány csak göngyölödik, vagy gönydölödik, vagy gönygölödik, fogalmam nincs, mert az okos helyesírás javító egyiket sem fogadja el. Mindegy, szóval folytatódik a kálváriám.
Eltettem a lekvárt. Oké, tiszta sor. Jó savanyú lett, mindegy hány kiló cukrot tettem bele. Én éppen csak belenyaltam, mert nem eszek most ilyesmit.
(Majd elmondom fél év múlva ezt a történetet is. Illetve írni már most is írom, de akkor lesz fényképes most ugrikamajom a vízbe sajtónyílvános.)
Itt a sok lekis üveg! 🙂
Senkit meg ne tévesszen a felírat. A bársony jelen esetben engem jelöl, esetleg némi utalás a színére, állagára, de az íze!! Az kissé karcos, mondhatni fanyar. Majd jó lesz sültekhez a télen!
De már mondtam idén marhára nem érdekel a meggy, ha van neki magja is! Mivel a szakboltok aranyárban mérik a meggymagot, azt gondoltam ebből cudarul meg, sőt inkább maggazdagodhatnék. Mármint a meggymag tisztításból és feldolgozásból.
Dilemmáztunk tesómmal, hogy cseresznye mag mehet-e a nagy közösbe. Bátyám azt mondta, lehet más a rezgés száma és inkább ne keverjük. De adott piacon vásárolt cseresznyét is, és sajnáltam volna kidobni, vagy külön kezelni a drága nyersanyagot, ezért hozzáköpködtem azt a magot is a meggyéhez.
Megmostam, elég provizorikusan, és ment napozni száradni a teraszra. Itt tartott a történet az előző bejegyzéskor.
Azután leszállt az est, és megjött a vihar. Dörgött, villámlott, de úgy, hogy én még ilyen hosszú dörgést nem hallottam. Biztosan babot vacsorált a jóisten, nem is keveset, ha így eltudta nyújtani a nótáját! Nem tudom Buksi kutya borította-e le ijedtében, vagy a szél fújta le, de a földön kötött ki az egyik tálca. A másik adag meggymag meg tocsogott a tálcában a vízben. Na kezdhettem elölről. Eddig fel sem tűnt, hogy nem egységesen fehér a mag. Rájöttem miért is nem kellett volna keverni a cseresznyét a meggyel. A cseresznye ugyanis nem “magbaváló”.
Összeszedtem, szűrőbe tettem és nekiálltam mosni. Érdekes kis barna foszlányok jövögettek le, meg maradtak a kezemen közben. Pont, mintha kaki lenne! Rájöttem ez a meggy, de főleg a cseresznye húsának a maradéka. Bakker, most kapirgálhatom le róluk egyenként! A vizet folyattam rá rendesen. Már kiakadt a vízóra a több hektoliter csorgásától, de még csak nem akaródzott neki tisztának lenni. Akkor fémszivacsot tettem közéjük, azt a spirál formájút, és avval kezdtem dörzsölni. Semmivel nem voltam előrébb, csak a fémszivacsba is beletuszkoltam a barnás nyúlós genyát.
Akkor arra gondoltam belevarrom egy tüll zsákba leküldöm férjemmel a Dunára. Megkérem, hogy kösse a hajó után és menjen egy pár kört, de teljes fordulaton. Részben, hogy örüljenek valaminek a pecások is, másrészt hogy lekopjon már végre a magról a szmötty. Ezt elvetettem. Féltem hülyének fog nézni!
Ezután a szűrőben még mindig a folyó víz alatt egymáshoz dörgöltem a magokat. Ez igen hasznosnak bizonyult, mert sok anyag lejött, de a szárrészénél csak kapaszkodott az a kis tetű!
Akkor kiborítottam a tálcára, és ronggyal egyenként kezdtem törölni, körmömmel kaparni, és száraz ruhával fényesíteni!
Ha valaki azt képzeli rólam nem vagyok százas, azt kikérem magamnak! Minimum 120-as vagyok.
Tessék itt vannak a stációk! :
Ez az 1 tisztasági fok. Ahogy a szájból kijön, egy kis mosás után.
Ezen a képen a többszörösen átgyúrt, több hektó vízzel kapcsolatba lépő meggymag látható.
És akkor itt van Ő! A MEGGYMAG maga! A csúcs!
Ha jobban megnézem még ezen is lehetne javítani, mert középtájon az egyiken látszik egy kis barnás beütés, ami nem a szárkapcsolata. Azonkívül egy kis fényesítés is ráférne.
Van itt valaki? Tessék? Szóltál? Mit kérdeztél? Jól vagyok-e?
Persze, csak hagyjál már békén, mert még rengeteg meggymagot kell kisuvickolnom!
Puszi!
www.barsonykanape.hu
www.barsonysex.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: